Rólunk

Kis társaságunk alapvetően a lovakra, a ló-, és természetszeretetre épül. Igazából nem is mint lovarda működünk, hiszen nincs rendes pályánk, lovászunk, edzőnk, főnökünk. Tulajdonképpen saját területünk sincs, csak "bérelt", ahol a lovaink lehetnek. Nem akartuk a lovaglást profitért csinálni. Egyszerűen csak hobbi volt.

Barátaimmal együtt most már kibővült csapattal dolgozunk a lovakért, lovasokért, őket jobban megismerhetitek a "Csapatunk" menüpontban.

Én 3 éves korom óta imádom a lovakat, 7 éves korom óta pedig rendszeresen lovak között vagyok nem volt kérdés, hogy egyszer saját lovat is szeretnék. Olyat, ami csak az enyém. Nem akartam bértartásba adni, hiszen pont a napi kapcsolat az, amire vágyom, és ami szerintem igazán bensőségessé teheti a ló és ember kapcsolatát (többek között persze). Érettségi és egy idegenforgalmi suli után nekikezdtem A Georgikon Kar Ménesgazda szakának, ahol első évfolyamként kb. 30-an végeztünk, mondhatni családias volt a hangulat. :) Most már talán elég tudásom és tapasztalatom lett saját lovat tartani.

Nagyjából a záróvizsgákkal egyidőben került hozzám az ügetőről Nótafa, alias Nina, amolyan első igazi lóként (13 évesen volt már egy csikóm, akivel együtt nőttünk fel, de inkább ő a fejemre). Úgy vettük, hogy nem lehet más lóval összetenni, mert kimenekül a karámból. Ehhez képest másnap már bent volt a szomszéd tulajdonos lovai közt...

Akkor kell egy társ. Ő lett Dalma, egy arab félvér, aki egy lovardából került hozzánk, hogy nyugdíjas éveit már kíméletesen, szép tágas legelőn tölthesse.

De nem hagyott nyugodni egy gondolat: mindig is egy pónit szerettem volna, hiszen az olyan kicsi, haza lehet vinni, alig eszik, lehet abajgatni, meg egyébként is olyan cuki. :) "Eggyel több vagy kevesebb már mindegy" alapon. Így 2 évesen megvettük Bellát (eredetileg Brigi), a Welsh pónit. Gyönyörű kék szemei vannak, pedig semmilyen fehér folt nem nyúlt rá a szemére, hogy ettől legyen pigment hiányos, ő így sikerült. Sokan azt hiszik, hogy beteg, pedig egyszerűen csak ritka. Sokak szerint morbid, ijesztő, van akinek pedig nagyon tetszik - megosztó. Szerintem szééép! :) Nem mellesleg formás is, nem az a tipikus zömök póni, ő már egy modernebb típus. A Póni- és Kislótenyésztők Országos Egyesülete által rendezett teljesítményvizsgán sikerrel szerepelt, ezáltal hozzájárul majd a hazai Welsh póni állomány javításához is.

A legkisebb csapattag Veronic, a Shetland póni. Ő érdekes úton-módon került hozzánk: volt egy eladó motorom, amit nem igen tudtam eladni árában, és félig-meddig viccből, de meghirdettem, hogy "lóra/pónira cserélhető" - így még azon a hétvégén sor került a cserére. Kicsit féltem, hogy a nagy lovak közé hogyan fog beilleszkedni, de "kicsi a bors..." becsülettel megvédte magát, sőt, nem is lett utolsó a rangsorban! Sikerült teljesen alkalmazkodnia, így idővel a gonosz kis póniból egy aranyos, kedves, türelmes, gyerekszerető kis paci lett.

Mivel a "ménesünk" javarésze nyugdíjas vagy kis méretű, még egy utolsó ló vásárlására szántuk el magunkat. Gyerekkorom óta kedvencem a Haflingi fajtájú ló, ezért most már csak "ez" hiányzott a gyűjteményből. Ő lett Zénó. Csak annyit mondhatok róla, hogy a lelki világa bonyolult. Rettentő okos, hamar megtanulja a jó és rossz szokásokat is, következetesen kell vele bánni, de gyönyörű. Lovaglása tapasztaltabb kezeket igényel, de ha megtalálja lovasával a közös hangot, akkor felejthetetlen élményt nyújt!

Végül pedig csak úgy "lett" Zora, Nina csikója. Igazi szerelemgyerek, akit a szomszéd csődörrel sikerült "összehoznia". Sokáig nem is sejtettük, hogy Nina vemhes, aztán már mindegy volt. Aggódtam, hogy milyen csikó lesz, mert a papa egy nagyobb méretű tarka póni, de a telivér vonal erősen érződik a csikóban szerencsére. :) Szép jegytelen pej kis kancacsikó, aki első saját csikó lévén valószínüleg már élete végéig nálunk marad... És nagyon szurkolunk, hogy nőjjön nagyra! :) Frissítés 2019: Nagy méretű szürke almázott (almásderes) kanca lett belőle. Lovasiskolánk megbízható szépséges tagjává vált.

Ilyen kacifántos módon lettem én lógyűjtő, egy miniménes büszke tulajdonosa... :)

A mi látogatóink

Látogatóinkban mindig van valami, ami közös: a lószeretet. Ez az, ami összeköt minket, ez az alap, amire "építkezhetünk". Nem számít a kor, nem számít a státusz, nem számít a tapasztalat, azért vagyunk, hogy tanuljunk egymástól. Remélem ennek szellemében kellemes időt tölthetünk együtt! :)